Olivia Wildenstein - House of Beating Wings - Verdeső szárnyak

 

Kedves Olvasó! ♡

A Verdeső szárnyak nemrég az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Egy olyan világba kalauzol minket, ahol hatalmas határ választja ketté az élőlényeket. Megjelöli a félvérek és az arisztokraták közti különbséget. Őszintén óvatosan kezdtem bele, elég bonyolultnak tűnt a szójegyzék az elején, ami megijesztett. Féltem attól, hogy nem lesz érthető a történet és előre kell majd folyamatosan lapozgatnom ahhoz, hogy egyáltalán megértsem a könyv mondanivalóját. Ennek ellenére nagyon belendültem és abban a kis pihenőidőmben, amit olvasással töltök, 60 oldalt egyhuzamban elolvastam. Valahogy ennek ellenére eleinte mégsem éreztem akkora vágyat az olvasására, nem tudott olyan szinten beszippantani, mint pl. Shannon Mayer Alfa sorozata. Nem tudtam volna félbehagyni sem, így elég furcsa kettős érzést keltett bennem. A könyv végére már hiányzott a történet. 

Nem olvasok rengeteg fantasy-t, de az alap történet szerintem nagyon jó. A cselekmény azonban azért nem lett kedvencem, mert voltak tulajdonságai főszereplőnknek, melyeket kifejezetten idegesítőnek mondanék. Ilyen például a naivság. Hiszékeny teremtés azonnal beleélte magát abba, amit egy idegen mondott neki alig érthetően. Nekem ez túl meggondolatlannak tűnt. Sajnos nem tudtam vele azonosulni, de még csak megkedvelnem sem sikerült.  Egyedül az állatokkal való viszonyát kedveltem benne.

Nagyon pörög a történet,  nincs sok unalmas leírás vagy világépítő magyarázat, de látjuk és értjük, hova csöppenünk és ott ki vagy kik a szereplők.  Persze a szerelmi szálat is kézhez kapjuk elég hamar, vagy mégsem? Szerencsére! 

De kik is a személyek, akikről beszélek? Lássuk: 

Fallon az a félvér, akit a középpontban tudhatunk, körülötte forognak a könyv lapjai, az ő gondolatait tudhatjuk magunkévá. Mint a gyorsvonat jön a következő kanyar, a rejtély,  melynek megfejtéséhez több lépésben kell gondolkodni.  Egy küldetés,  melynek célja nem egy tárgy, hanem az élet. 

Mit tesz, ha kiderül, hogy a neki szánt sors és a varjak szoros kapcsolatban állnak egymással?

Fallonnak sajnos nincs felhőtlen kapcsolata a családjával. Emellett naiv kislányként láthatjuk sokszor. Úgy érzem ez Nonna és a túlféltése miatt alakult ki. Mintha nem látná a fától az erdőt! Sóvárgása számomra szappanoperába illő,  én nem tudtam soha ilyen feltűnően imádni valakit. Főleg nem úgy, hogy mint kirekesztett élek, a hős lovagom pedig egy herceg. Amit mondanak neki, azonnal elhiszi és fejben már a trónon csücsül.  De tényleg így működik ez? A könyv végére talán elindul a megkomolyodás és igazi érettség felé!

Dante az előbb említett trónörökös. Nem tűnik olyan nagyon különleges férfinek,  de Fallon valamiért akkor is szerelmes belé, pedig nekem inkább ellenszenves képben tetszelgett az elejétől fogva. Változott ez? Hát...  Azt tudom mondani, hogy első megérzésem nem lőtt nagyon mellé! A cél lebegett a szem előtt, ahol az érzelmek (már ha egyáltalán voltak), semmit sem jelentenek.

Sajnos mindig úgy van, hogy aki nekünk kell és akinek mi keltünk külön testben él. 

Lore valamiért mindig megmosolyogtatott, persze miután meg tudott mosolyogtatni. Nagyon jó szócsatákat vívtak, éreztem, hogy ez ki fog tartani és viszi majd az egész történetet.  Nagyon lendületesen be tudtam fejezni a könyv második felét,  egyszerűen nem tudtam letenni, kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő rész! Biztosan el fogom olvasni, a fent említettek ellenére! 

Számomra a történet 4 csillagos, hiszen vannak hibái,  de a világfelépítése és a cselekmény fő szála jó kis úton haladtak! 

🌟🌟🌟🌟

Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! 🥰🥰

Neked pedig Olvasó köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel! 

Stau🩵🫶🏻