Vi Keeland - Tóparti kaland

 

Kedves Olvasó! ♡♥︎

Vi Keeland Tóparti kalandjára örömmel mentem, ebben a melegben! Egy gyönyörű tájkép ugrott be azonnal, hiszen élt rokonom hasonló helyen, bányatónál. Tényleg gyönyörű képet tud festeni a természet!

Igazából nagy elvárásokkal kezdtem a történetet, mert eléggé ellaposodtak szerintem az írónő könyvei,  mintha a mennyiség a minőség rovására ment volna. Reméltem,  hogy egy izgalmas kis romantikus történet kerekedik ki ebből! Nos lássuk, mit kapunk:

Egy épp szabadságát töltő, magát hol orvosnak, hol gyógyszerésznek kiadó nőt  ( vagy én értettem félre valamit?) ÉS

egy volt hokijátékost, eszméletlen jólelkű hátrányos helyzetű gyerekeket edző, "nekem csak egyéjszakás kalandok kellenek" férfit ismerünk meg. 

Nem szeretem a logikátlanságokat. Egyszer Josie megsértődve elviharzik, hogy hát akkor nem kell beszélgetni, ha Fox nem akar... később, mikor meglátja újra a szomszédját, persze hogy odamegy trécselni. Akkor minek a hiszti?! Úgy éreztem mintha túlságosan megrendezett lenne az egész... érkezik egy nő,  akinek pont a szomszedja a város szingli szívtiprója, aki pont gyönyörűnek és ellenállhatatlannak tartja őt... és persze mindig kint van, mikor segíteni kell, mert baleset éri...  Röviden: szememet forgattam konkrétan egy fejezetben vagy tízszer. Nem tudom, hogy miért ennyire mesterkélt minden.

Tetszett az, hogy olvasunk a múltban elszenvedett tragédiáról, ami jó történetszál volt,  de itt azt éreztem,  hogy "Miért hagyta, hogy eddig fajuljon?!" Tudom, hogy nem egyedi eset, biztosan történt már hasonló,  valószínűleg nem is egyszer. Ennek ellenére nem vagyok képes megérteni, mi a jó abban, hogy végignézi valaki, hogy a jegyese tönkreteszi magát.... 

Ezek a részek nem nyerték el a tetszésemet, DE ennek ellenére rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amik igen:

Alapból a kisvárosi élet, ahol mindenki ismer mindenkit Stars Hollow hangulatát idézték, ami a gyengém! Szívesen költöznék oda! Persze van, hogy a minden lében kanál emberek túlmennek a határokon, de még ez is tetszett! Utálom a személytelen városi életet, ahol az is fáj, hogy visszaköszönjünk a másiknak!

A karakterek jól kidolgozottak, életszerűek és rokonszenvesek voltak. A nyelvezet, a történet a megszokott módon tárult elénk. Nem unatkoztam az olvasás közben!

Tehát egészében a könyv nem volt rossz, gyorsan olvasható,  kis könnyed olvasmány,  nyárra egy nyaralásra is tökéletes! Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt!

🌟🌟🌟🌟⭐️

Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlómat! Ha kíváncsi vagy,  itt megtalálod a könyvet! 

Stau🫶🏻🩵