Palotás Petra - Dacszövetség 4.

 

Kedves Olvasó! ♡

Nem titok, hogy a 4 lány, jobban mondva nő a szívemhez nőtt, tehát ahogy megérkezett a recenziós csomagom - amit ezúttal is nagyon szépen köszönök az ÁlomgyárKiadónak - neki láttam olvasni a Dacszövetség negyedik (de nem utolsó!) részét.   

Nem tartott soká a közös kaland, hiszen pár nap alatt elolvastam, viszont annál mélyebb indulatokat hozott a felszínre bennem. Felsorolni sem tudom az előbb említett érzelmeket, hiszen egy listából egyébként sem mutathatnám meg, mekkora csodálattal, szeretettel és elismeréssel olvastam ezeket a sorokat. 

Számtalan alkalommal gondkodom a szereplők jellemén, hogyan,  mi okból tettek szert tulajdonságaikra. Ám most ebben a történetben elnyomta ezt a megvetés és a gyűlölet.  A mai napig nem tudom, hogyan voltam képes egy kitalált karakert ennyire lenézni tettei miatt. Nem érzem magam haragtartónak, hiszen azzal csak magamnak ártanék, de ez a személy kiérdemelte megvetésemet. És itt volt az a pont, hogy nem érdekelt miért , egyáltalán a valódi arcát mutatja-e.  Ahogy letettem a könyvet azonban szégyelltem magam, hogy nem láttam tovább a harag függönyein, melyek jól megtévesztettek és a dühöm sajnálatba csapott, a könnyeim pedig elerendtek, mint egy tavaszi zápor, amit már nem lehet elkerülni. 

Mindannyiukra mérhetetlenül büszke vagyok.  Más-más területeken, de igyekeznek maradandót alkotni vagy legalább megküzdeni az élet adta nehézségekkel.

Nem a szüntelen boldogságra vágytam, hiszen azt naivan kívántam volna egy ennyire élethű könyvsorozattól, hanem az igazságra. Ezt pedig meg is kaptam! 

Ez a történet nem idealizál, hanem emlékeztet arra, hogy milyen a nyers valóság. Legyen szó szeretetről, fájdalomról vagy a halandóságról.

A női elnyomás mindig szíven üt. Valahogy hajlamos vagyok elfelejteni, egészen addig, amíg újra szembe nem jön egy gőgös, lekezelő férfihang. Örömmel tölt el,  hogy van elég erejük végre szembeszállni a sztereotíp felfogással, és minden tiszteletet megérdemel, ki bátran halad előre egy olyan úton, amit előtte kevesen mertek végigjárni.

Katica áll talán legtávolabb tőlem,  valahogy a másik 3 nő szimpatikusabb, fogalmam sincs mi okból. Ennek ellenére ugyanúgy izgultam a magyar nő életét komolyan befolyásoló mozzanatokban, reméltem, hogy úgy fog alakulni, ahogyan szerette volna. Mindannyian megérdemelnék a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak." befejezést!

Minden további  magyarázat nélkül adom az 5 csillagot ennek a regénynek is, mint az előzőeknek, és várom a következőt, hogy kézenfogva sétálhassak a barátnőkkel! 

🌟🌟🌟🌟🌟

Köszönöm,  hogy elolvastad az ajánlómat! Itt megtalálod a könyvet! 😊

Stau🩵🫶🏻