L.J. Shen - Thorne princess - Megtört hercegnő

 

Kedves Olvasó!♡

L.J.Shen egy azon Írónők közül,  kiknek könyveit ugyan láttam, mégsem vett rá a lélek,  hogy elolvassam azokat. Most ennek az időszaknak is vége.  Köszönettel tartozom ezért az Álomgyár Kiadónak,  hiszen ha nem adnak lehetőséget a recenziós peldánynak, valószínűleg nem jutott volna eszembe ezt a könyvet is megszerezni. Nagy hiba lett volna, hiszen minden tökéletlensége ellenére imádtam olvasni. A tökéletlenség pedig nem a történetre utal, hanem a szereplők lelki világára, megítélésük tévedéseire.

Kezdjünk bele, hogy miről is beszélek.  

Ransom Lookwood - kinek neve akaratlanul is a Vámpírnaplókat juttatja eszembe - egy izmos, magas testőr (bár ő nem így fogalmaz). Eléggé köti az ebet a karóhoz, ha arról van szó, hogy vannak-e érzelmei vagy egyáltalán képes-e bármit érezni.  A kezdeti ellenszenvem átcsapott kíváncsiságba. Hallie-valvaló megismerkedésük inkább röhejes volt, mintsem ijesztő.  A nőt ismeretlenül elítélő férfi nagyon mélyre ásta magát a szememben. Pedig sok szánalmas pillanattól kímélt volna meg, ha normálisan bemutatkozott volna és  nem hozza ki a hölgyből a hisztis énjét. Voltak logikátlan megnyílvánulások a könyvben,  leginkább a nézeteltérések miatt, de hát hogy a fenébe lett volna ép ésszel gondolkodó emberekkel teli a könyv.  

Hallie-t sokakkal ellentétben nem ítéltem el, tudtam hogy a viselkedés mögött mindig valami komoly történet áll.  Legyen az sértettség, bántalmazás, nemtörődömség vagy akár az, hogy mindenki ostobának tart egy okos nőt,  akinek nehézségei vannak a tanulásban. Nagyon sajnáltam,  hogy a szülők ennyire bolond módon viselkedtek, megérdemelték a bánásmódot, amit kisebbik lányuk rájuk zúdított. Hallie nagyon intelligens, szelektív hulladékgyűjtő és a legfontosabb talán,  hogy végre nem egy Victoria's secret  szupermodell. Nekem sokat jelent, ha nem a tökéletesség a fő téma egy könyvben.  Imádtam, ahogy elfogadja a testét úgy, ahogy van. Már csak annak orultem volna jobban,  ha Ransom-nak apukapocakja lett volna... na legalább egy kicsi! 🫣😅

A történet izgalmait, újabbnál újabb szörnyű, a jellemükhöz szorosan kötődő titkokkal teletűzdélt tempós cselekmény adja. A párbeszédek kifejezetten szórakoztatóak voltak, jókat nevettem rajtuk vagy az épp a hozzájuk fűződő, gondolataikban lejátszódó tartalmakon. 

Volt benne izgalom, de valahogy mivel megőrizte mindenki a hidegvérét, én sem rettegtem nagyon. Tudtam, hogy minden rendben lesz, sajnáltam még a gonoszt is. A veszteségek minden reszről borzasztóak. 

Egy 5 csillagos kötet, annak ellenére,  hogy voltak furcsa szituációk benne!

🌟🌟🌟🌟🌟

Köszönöm,  hogy elolvastad az értékelésemet!

Stau🩵🫶🏻