Sziasztok!
Fülszövege:
A vámpírkirály meghalt…
Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…
A helyzetet tovább rontja, hogy teljesen odavagyok a vámpírhadsereg tábornokáért, aki azt a vadászokból álló csapatot vezeti, amelynek végeznie kell velem és a nem túl vidám, fura fazonokból álló, kis társaságommal.
Az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha a szomszédos vérfarkasok befogadnak. Merem remélni, hogy nem tépnek cafatokra minket!
Velük legyőzhetjük az újonnan megkoronázott „királyt”, és megmenthetjük a Vámpírkirályságot attól, hogy visszatérjenek a régi idők, amikor a mindennapok része volt a gátlástalan kegyetlenkedés, kínzás és vérengzés. Egy kis ravaszság és rengeteg merészség kell ahhoz, hogy megkíséreljünk szövetséget kötni két, évszázadok óta háborúzó faj között.
Szerencsére én egyiknek sem vagyok híján.
A New York Times bestsellerszerző Shannon Mayer Alfa-sorozatának második, gyönyörűen éldekorált része még több izgalmat és fordulatot tartogat az olvasók számára. Cselszövéssel, feszültséggel, árulással és szívfájdalommal teli történet.
📖📖📖📖📖
Csapjunk is bele!
Az izgalom pont ott folytatódik, ahol abbahagytam az első könyvben. A halál közelsége járja át a lapokat, megfűszerezve aggodalommal. A menekülés viszont nem volt olyan félelmetes, mint vártam, illetve egészen könnyen ment a fürkészés, biztonságos hely keresés. Az, hogy a másik faj hogyan fogadta őket egyenesen meglepett! Nem ilyennek ismertem meg az első könyvben a vérfarkasokat, legalábbis az ijesztgetésnek alapja nemigen volt. Ez a rész nem felelt meg az általam felallított elvárásoknak.
Továbbiakban számos új karaktert megismerünk, ám elég furcsának tartom a berendezkedésüket, aminek mondjuk félig értem a miértjét, de nem sokat olvasunk pl.: a katonaságról, a családokról. Engem érdekeltek volna, de lehetséges, hogy a további kötetek tartalmaznak majd ilyen szösszeneteket.
Valahogy éreztem, hogy túlságosan könnyen megy minden, nem lehet ilyen egyszerű, hogy nem haltak még meg? Hát a végére persze leesett a tantusz, jól sejtettem. Egy halál is megrázott kissé, nem gondoltam volna...
Spoilert nagyon nem szeretnék belecsempészni az írásaimba, de néha muszáj egy-egy kis apróságot megemlítenem, remélhetőleg ezek nem rontják el az olvasási élményt a bejegyzés megtekintése után!
Az egész cselekmény és helyzet egy olyan fejezetben zárul, amit tátott szájjal olvastam! A következő könyvet alig várom, mert újfent olyan függővéges, hogy az hihetetlen!
Huhh... elsőként ahogy láttam, ez a vég, azt gondoltam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz! Úgy éreztem az első könyv befejezésénél nem lehet rosszabb... de lehet! (Itt most a rosszat arra értem, hogy függővég eddigi egyik legdurvábbját olvastam.)
De most komoly?! Így, itt kellett abbahagyni? Mintha meglenne a főzés és mikor épp ennéd az első falatot és elvinnék előled az ételt. Nyáron jelenik csak meg a 3. rész, mit csinálok addig?! Ilyen könyvet csak egyben szabadna kiadni az összes folytatással! 😅
Maguk a karakterek szerethetőek, vannak természetesen bicskanyitogató személyek. Biztos megvan mindenkinek az, mikor az árulók azt gondolják, megéri cserben hagyni azokat, akik fordított esetben az életük árán is harcolnának értük. Szomorú és dühítő!
Összességében tehát egy nagyon jó folytatás lett, de kicsit hiányolom azt a félelmet, amit vártam volna.
A könyvet 4.5 csillagosra értékelem!
🌟🌟🌟🌟⭐️
Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésem, remélem felkeltettem az érdeklődésed! A könyvet itt meg tudod rendelni! Szép napot!
Stau🩵🫶🏻
Megjegyzések
Megjegyzés küldése