R. Kelényi Angelika - Édes Flores

 

Sziasztok!

Köszönettel szeretnék kezdeni, hálás vagyok az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányért, megtiszteltek vele!

Hatalmas rajongótábor várta már Caroline Wood újabb akciódús történetét, amivel egytől egyig kiszakadhatunk a mindennapok eseményei közül, hogy egy másik világ izgalmas történéseiben lubickoljunk. Közeleg a nyár, amit én felettébb várok, és ebben a könyvben kaptam egy kis nyarat. Egy kis ízelítőt, hogy ennél is jobban várjam az egyik kedvenc évszakom!

Amint belekezdtem visszatért a jól ismert érzés, mintha egy barátnőm mesélne nekem. Tényleg nehéz elfogultság nélkül írni, mert annyira megszerettem ezt a nőt, hogy minden tettét lankadatlan figyelemmel követem.

A könyvben Caro nem hazudtolja meg magát. Semmit sem változott, ami nekem kifejezetten szimpatikus. Caroline újabb fejezetét tudja maga mögött a lapokon. Egy izgalmakban gazdag és felejthetetlen időszakot.

A sziget egyszerűen álomszép. Pedig nem is láttam. Direkt nem néztem képeket, mert egyes egyedül a képzeletemre szerettem volna hagyatkozni. A gondolataimban olyan táj állt össze, ahová mindenképpen el szeretnék majd jutni. Egy vidék, ahol mindent körülölel a természet.

A veszély természetesen most sem kerüli el Caro-t. Hogyan is kerülhetné, hiszen az életéhez már – mint pillanatragasztó a kézhez – hozzátapad a felfűtöttség. Nem tudom, hogy a fenomenális és megnyerő stílusát vagy az őrületes eseményeket szerettem jobban. Szinte lehetetlen választani.

Ez, általam megfogalmazott gondolat a könyvben is megjelenik:

- Maga az a fajta, akit megtalál a baj.

  - Gondolja? – Nevettem el magam, mert nagyon is igaza volt.

A történet feléig még könnyed kis olvasmánynak bizonyult a kötet, ám ami a közepét elhagyva következett, már egyáltalán nem sorolható a könnyed olvasmány kategóriába. Komoly témák kerülnek elő, ami néhol rendkívül megrázóra sikeredett.

Flores szigete olyan titkokat rejtegetett, amit nem mertem volna elképzelni sem! A könyv második egységét egy ültő helyemben olvastam el, méghozzá este. Az olvasást követően éberen figyeltem minden neszre! Zárójeles megjegyzés: félős típus vagyok, de krimitől általában nem jár át a félelem.

Mivel az események úgy hozták tehát, hogy cidriztem, nehogy jöjjön Bastian és engem is elvigyen magával. Miután olyan jeleneteket olvastam, amitől egyedül aludni sem mertem volna, tudatosult bennem, hogy magányosan kell álomra térnem, párom ugyanis dolgozik. Így jobbára reménykedtem, hogy leszek annyira fáradt, hogy elaludjak. Végül a tények felsorakoztatásával arra jutottam, hogy Magyarország legutolsó kis eldugott falujában úgysem találnak rám, felesleges félnem. A történtek ennek ellenére napokig előkerültek a fejemben, számomra olyan jelenetek is helyet kaptak, amiket feldolgozni beletelt egy kis időbe. Egyszóval páratlan

Egyértelműen túlszárnyalta szememben az eddigi részeket! Sokkal hajmeresztőbb és elgondolkodtatóbb az eddigieknél, pedig azok sem szűkölködtek egyikben sem!

A szereplők jelleme, mint eddig is, olyan jól fel lett építve, hogy mindenkiről azonnal kialakult egy kép a fejemben. A tulajdonságok pedig hétköznapiak és teljes mértékben illettek  a karakterekhez!

Rose -t már első találkozásukkor megszerettem, Bastian-tól mai napig kiráz a hideg. Ennek oka a fantáziám és a történtek precíz vizualizálásának köszönhető. Liliom az én virágszálam, hatalmas egyéniség!

Leírhatatlanul óriási rajongója voltam már eddig is az Írónő által megformált Caroline Wood karakternek, és így természetesen R. Kelényi Angelikának annál inkább hatalmas csodálója vagyok!

⭐⭐⭐⭐⭐

Innen „Magyarország egy kis eldugott falujából” is mihamarabbi jobbulást és további eredményes felépülést kívánok az Írónőnek! Sok erőt és szeretetet küldök légipostán!💖

Nem tudom leírni épkézláb szavakkal, mennyire várom a folytatást!

Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlásomat, ha érdekel a történet, nem fogod megbánni, rendeld meg ezen a linken!

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Stau💙

A kötet fülszövege:

Veszélyes kávé a virágok szigetén

Caroline Wood, aki immár az újságírás mellett egy panziót is vezet, nem tud ülni a fenekén, ha kalandot szimatol. Amikor úgy hiszi, szerelme veszélybe került Indonéziában, Flores szigetén, egy percig sem tétovázik, repülőre száll és elindul, hogy megmentse a férfit, aki mindenkinél fontosabb a számára. Bár nehezére esik, segítséget kér Pierre Duvaltól, a kőgazdag francia médiamogultól, aki úgy tűnik, még mindig gyengéd érzelmeket táplál iránta.

Az apró szigeten működő kávémaffia nem nézi jó szemmel a minden lében kanál szőkeséget. Minden lépését figyelik, útját titkok és furcsa balesetek szegélyezik, de Caroline-t már nemcsak a szerelem hajtja, hanem a rejtély felderítése is. A maffiának fogalma sincs, kivel áll szemben, de sajnos Caro sem tudja, kikkel packázik... A baljós előjelek ellenére beleveti magát a nyomozásba, és csak remélheti, hogy élve kikeveredik belőle...

R. Kelényi Angelika új Caroline Wood-regénye a zamatos kávé és az édes illatú virágok szigetére kalauzolja el az olvasóit, ahol ismét rejtélyes, izgalmas, és persze életveszélyes nyomozás veszi kezdetét.