K. M. Holmes - Dario

 

Drága Olvasó!

Izgatottan vártam már az Írónő legújabb könyvét, melyet a megjelenés napján azonnal rendeltem is a kiadótól! Hamarosan jött is a hívás, miszerint hamarosan a kezembe vehetem a kötetet! Bezsongva kezdtem bele az olvasásba. Az első oldalon éreztem, hogy ez más lesz.

Eltérő, ám számomra egy kedvenc témát dolgozott fel. A maffia világát Borsa Brown könyveiben már a kezdetektől elvarázsolva olvastam és míg sok más embert felidegesített és zavart, engem teljesen el tudott bűvölni.

Az Írónő kilépett az eddig tőle ismert stílusból és figyelemre méltóan vagány történetet teremtett.

Dario viszont számomra nem lett egy kedvenc karakter. Sajnos nem volt egy olyan erős jellem, mint amilyennek lennie kellett volna, mint vezér. Valószínűleg nehezen állt volna helyt ténylegesen a családja élén. Ennek ellenére voltak tettei, amiket becsülök és tiszteletre méltónak tartok. Cselekedetei által megszerettem a férfit, akivé vált, viszont az érzelmi gyengesége számtalanszor visszaköszönt.

Hazel karaktere viszont már az első fejezetben is nagyon tetszett, számomra ő erős jellem, akit legyengített az élet, ám próbálkozik ezt túlélni. Sajnos egyre több a való életben is a függőség, ami sajnos mostmár számtalan formában megmutatkozik. Igyekeznünk kell, hogy ne tudjanak minket is beszippantani azok, amik károsak akár a testi, akár a lelki egészségünkre.

Csak erős idegzetűeknek ajánlom! A történet elején már egy felkavaró jelenetet ismerünk meg, mely nyomot hagy az olvasóban. Hiába olvastam tovább, a szemem előtt újra és újra lejátszódott a jelenet, melyet Dario átélt. Vizuális típusok készüljenek fel, felkavaró jeleneteket olvashatnak.

Egy romlott világ gödrében hogyan lehetnénk mi magunk kifogástalanok?

A történet végére szépen összekapcsolódnak az információfoszlányok és mint egy vázlat kapcsolódnak össze a szemünk előtt. És bár hiányosnak érzem, remélem, hogy kapunk még információkat a történethez az Írónőtől!

Vannak karakterek, akikről sokkal többet is megtudnék, mint például Anthony. Továbbá felkeltette az érdeklődésem Dario édesapjának a története is, biztos vagyok abban, hogy a röviden elmeséltek mögött is kibontakozhat egy röpke párszáz soros történet!

Lehet nagyok az igényeim, de olyan témát kaptam, amiből egy könyv messze sem elég! Tehát drága K. M. Holmes, bontogathatnád szárnyaidat még ebben a témában!

Egy izgalmas, néhol idegőrlő ám élvezhető és szerfelett komoly alkotás.

⭐⭐⭐⭐🌗

Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlásomat! 

Stau💙

A kötet fülszövege:

Uralkodni csak úgy lehet, ha nincs mit vesztened.

 

A Moran név kötelez. Főleg, ha mögé nézünk, és megtudjuk, milyen a "hatalmasok leszármazottjának" lenni. Dario nem választotta a maffialétet, hanem örökölte. Idejekorán fel kellett nőnie, és már gyerekként szembesült a kegyetlen világgal, ami körülvette, és ami egyre inkább a saját rémálmává vált.

 

Mindent elvett, amire szüksége volt. Mások félelméből táplálkozott, hogy csillapítsa a lelke fájdalmát. Hogy pótolja a veszteségeit. Aztán, amikor már elhitte, hogy nincs számára megváltás, megjelent Hazel. Az egyetlen ember volt, aki eljutott a sötét alagúton át Dario szívéhez. Az egyetlen nő, aki iránt felelősséget érzett, és az egyetlen személy, akit védeni akart. De egyre inkább úgy tűnt, hogy Hazel nem lehet része az életének. "Az elengedésnél nincs kínzóbb és fájóbb folyamat. Mégis meg kellett tanulnom elengedni azt, akit mindennél jobban akartam."

 

Vajon képes a szerelem ekkora szakadékot áthidalni? Képes arra, hogy tomboló tűzként felégesse a múltat? Vagy elveszi még azt is, ami a romokból maradt?

 

K. M. Holmes visszaviszi olvasóit a Neked megadom magam c. regényben megismert Moran család történetébe, és feltárja múltjuk szenvedélyes és sötét titkait.