Elsősorban szeretném
megköszönni az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! Megtiszteltek a
bizalmukkal!
Az Írónőtől
megszokott szemet simogató, választékos és elegáns megfogalmazás ebben a
kötetben is megmutatkozik. Olvasás közben számtalan alkalommal hallottam az
Írónő hangját, mintha felolvasta volna nekem. A különleges téma hamar
megragadott, és tudtam, egy olyan könyvet fogok a kezemben, ami igazán értékes.
A kor szelleme megfűszerezte az egyébként sem unalmas recepciós kisasszonyok
mindennapjait, ezzel még valóságosabbá téve az egyébként is élethű
karaktereket.
A második
kötetről az első kötettel együtt írnék, hiszen kéz a kézben járnak, mindkettőt
nagyon szerettem olvasni!
A három
kisasszony mindegyike központi helyet foglal el a könyvben, mindannyian
főszereplőkké válnak ebben a történetben.
Dalmában olyan
nővel ismerkedünk meg, aki eleinte visszafogottságáról ismerszik meg, később
azonban kibontogatja szárnyait és végre a saját útján repül Bécsben. Szerelem
keveredik a munkával, mely néha bonyodalmakat tol a hölgy elé, de Dalma a
nehézségekben inkább kihívásokat lát. Mindent igyekszik megoldani, leleményességével
és eszével kiküszöbölni azokat. Megmutatja, hogyha hiszünk magunkban, minden
sikerülhet, amit elhatározunk. A második részben már sokkal bátrabb, felszabadultabb a magyar lány, és ezáltal rengeteg új lehetőség nyílik meg számára.
Bertával csak kis
részletekben ismerkedünk meg, a második kötetben sokkal több fejezet szól róla
és az életéről, legyen az akár a múlt, akár a jelen. Különleges lány, aki élete
kezdete óta mindenért megdolgozik és ehhez tartja is magát. Kézügyességével
mindenkit lenyűgöz, varrónő lévén csodás kompozíciókat alkot. Megszerettem őt,
hisz ki ne szeretne egy határozott, önfenntartó és szabad életet élni?
Liselotte-nak
őszintén a neve azonnal megtetszett, különlegesnek éreztem, mint később
kiderült, olyan kivételes, mint a neve. Stílusa, akarata és szíve mindennél fontosabb.
Mindhármuknak
mindennél fontosabb a viszonyuk. Nem szeretnék elveszíteni azt, amit kaptak az
élettől, barátokat. De a temérdek titok, amit hordoznak nagy súlyként a
hátukon, megváltoztathatja-e a köztük lévő szoros kapcsolatot?
Megmarad-e egy
szerelem, ha a két fél ennyire különbözik egymástól?
És mi lesz a
többiekkel? Hiszen nem egy életről kapunk betekintést a második fejezetben.
Róluk csak pár mondatban beszélnék.
Clara, aki az
első könyvben számomra hatalmas ellenszenvet váltott ki, a második részben már
másképp tekintettem rá. Másképp hatott az új közegben látnom őt. A megszokott
mindent megkapó kislány karaktere rajzolódott ki bennem általa. Nem szeretne
olyan független lenni, mint akkoriban sok-sok nő.
Gustav-ot az első
könyv óta szeretem, és rendületlenül hiszem azt, hogy ez így is fog maradni,
kíváncsian várom a harmadik kötet fordulatai, mit fognak csavarni az
érzéseimen.
Oskart, akit
Dalmával összehoz a sors keze, ugyanúgy szeretem, mint Gustavot, egyelőre azt
érzem, hogy valami még mintha lenne a háttérben, de nem vagyok benne biztos.
Sokmindent megtudunk az életükről és végre édesanyjáról is kapunk múltbéli
információfoszlányokat.
Hildegard, Oskar
édesanyja már az első kötetben határozott és erős személyiség volt. A második
kötet is igazolta, hogy érzelmileg mennyire erős. Szeretni tudni kell, és
Hildegard megmutatja, mit nem képes tenni valaki, hogy megmaradjon a szeretet.
A szívem tört össze, mikor a róla írt sorokat olvastam. A veszteség, amit megtapasztalt
mérhetetlen nagy, ő mégis talpon tudott maradni. Becsülendő.
Nagyon sok szereplő
megérintett, Josephine is, pedig nem gondoltam, hogy meg fog majd mozgatni bennem
bármit is, a számomra az elejétől fogva ellenszenves asszony.
Nem szeretnék
kisregényt írni, így lényegre törően annyit mondanék, olvassátok el!
Az Írónő könyveiben megannyi tanulság
mellett az izgalmak, a rejtélyek és a szerelem is teret kap, melyek így együttesen
egy nagyszerű, megunhatatlan kalandra hívnak minket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése