Sziasztok!
Ezzel az értékeléssel nem tudtam várni. Ebben a pillanatban olvastam ki a könyvet, úgy érzem, azonnal meg kell írnom.
De mielőtt bármit is mondanék, a fülszöveg:
Bűvölet zongoraszóra
Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott.
Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból?
Ha csak hárítania kell, az menni fog - véli Helena.
Vagy mégsem?
K. M. Holmes második regénye perzselően szenvedélyes és titokzatos történet, melyet az Angyalok városa különös és csillogó világa csak még izgalmasabbá varázsol.
_________________________________________________________
Akik ismernek tudják, hogy nagy rajongója vagyok az Írónőnek, hiszen már az első kötetével belopta magát a szívembe. K. M. Holmes innen is puszillak!💖
Gondolhatnák sokan, hogy elfogult vagyok, de nincs értelme keresni az elfogultság nyomait, mikor ennyire egyértelmű az, hogy K. M. Holmes megigézett tollával újabb és újabb észveszejtő alkotásokat nyújt át az olvasóknak, ezzel részesévé téve őket azoknak a csodás történeteknek, melyek mondanivalójuk mellett izgalmakat, szerethető karaktereket, megrázó, és elgondolkodtató fordulatokat hordoznak lapjaikon.
Már az előző könyv értékelésénél megírtam, hogy az Írónő magasra tette a lécet, őszintén szólva félve kezdtem bele az olvasásba, nehogy csalódjak, erre viszont esély sem volt. Egy problémám van, túlságosan vékony a gerince ennek a könyvnek. Hamar elfogytak az oldalak, ami mint minden könyvnél, miközben örömmel tölt el mégis szomorúvá tesz. Ennek 3 oka is van:
1. Még vagy 300 oldalt tudtam volna olvasni róluk.
2. Csipkebokor vessző.
3. Nincs még itt az újabb K. M. Holmes könyv a kezemben. (De már előrendelve! Neked megadom magam) Katt a linkre, olvassátok el, nagyon ígéretes kötet, már most izgulok!
Komolyra fordítva a szót:
Helenát eszméletlenül megszerettem. Valóságos, mindennapi problémákkal küzdő, múltat magával hurcoló, talpraesett, küzdő szellem. Nagyon tetszett benne az, hogy nem adta fel, annak ellenére, hogy én abban elfáradtam, hogy végigolvastam mit csinált egy nap. Nem lehet nem szeretni kifejezést minden szereplőre el tudom mondani.
Mason eleinte nem volt a szívem csücske, de a könyv végére annyira megszerettem, hogy alig várom, a novelláját, amit még ma el fogok olvasni.
Akik közelebbről ismernek tudják, hogy engem azok a karakterek vonzanak leginkább, akik nem tárulkoznak ki teljesen. Akikről azt mondod, hogy ismered, de több van bennük annál, mint amit mutatnak, összetettebb személyiségek, néha mást mutatnak, mint amit ők igazából éreznek. Mason volt ebben a könyvben az, akin én ezt éreztem.
És jöjjön Nathan. Ő is eleinte ellenszenves volt számomra, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem. Bizalmatlan voltam az irányában, de minél jobban megismertem, annál inkább éreztem azt, hogy igencsak elhamarkodottan ítélkeztem.
Egy múltban történt esemény mennyire befolyásolhatja a jelent?
Mit bír ki a mindent elsöprő igaz szerelem?
A múlt éjszín foltjainak vajon sikerül-e utat törni, hogy bemocskolják a jelent?
Minderre és még sok-sok kérdésre választ kaptok ebből a remek történetből! Kihagyhatatlan!
⭐⭐⭐⭐⭐
Félreértés ne essék! Mindezek ellenére Damian még mindig a kedvencem!😜
Mindenkinek ajánlom a könyvet/könyveket! Higgyétek el, nektek is hasonló véleményetek lesz majd róla/róluk!
Vigyázzatok magatokra!
Stau💙
Megjegyzések
Megjegyzés küldése