Julie Buxbaum - Remény és más csattanók
Sziasztok Könyvmolyok!
Elsőként szeretném megköszönni ismételten a GABO Kiadónak, hogy elküldték nekem ezt a könyvet recenziós példányként! Nem is sejtettem, hogy milyen kiváló választás lesz.
A könyv fülszövege a következő:
Abbi Goldstein éppen olyan, mint bármelyik tinilány, kivéve talán néhány apróságot: híres alteregója, Remény baba internetes mémek tárgya, egyébként asztmás, és egyesek néha könnyekben törnek ki, amikor felismerik. Abbi szinte az egész eddigi életét a szeptember 11-i terrortámadások árnyékában élte le. Azon a végzetes napon készült róla egy fénykép, amely később ikonikussá vált: ezen Abbi (vagyis Remény baba) születésnapi papírkoronát visel, és kezében egy piros léggömböt tart. Mögötte a World Trade Center déli tornya éppen összeomlik.
Most, tizenöt évvel később Abbi kétségbeesetten vágyik az ismeretlenségre, ezért úgy dönt, a tizenhetedik születésnapját megelőző nyarat inkognitóban tölti két városra az otthonától, a Knight napközis gyermektáborban. Alig várja, hogy a következő nyolc hétben négyéves gyerekek táborvezetője lehessen, akik egyike sem hallott még soha Remény babáról.
Kár, hogy Noah Stern, akinek az élete menthetetlenül darabokra tört azon a rettenetes napon, hasonló terveket szőtt a nyárra. Úgy érzi, a sors keze van abban, hogy találkozott Remény babával. Abbi biztosra veszi, hogy ez inkább katasztrófa. Hamarosan azonban szövetségre lépnek, és nehéz kérdéseket tesznek fel a Remény babás fényképen megörökített történelemmel kapcsolatban. De vajon készen állnak rá, hogy válaszokat kapjanak?
JULIE BUXBAUM a New York Times bestsellerlistáján is szereplő írónő, első műve a Három dolgot mondj című ifjúsági regény. Regényeit eddig huszonöt nyelvre fordították le. Los Angelesben él a férjével és két kisgyermekével.
__________________________________________________
Készülj fel egy különleges történetre!
2001. 09.11. valószínűleg mindenkinek ismert dátum, sajnos nem egy dicsőítendő esemény miatt ragadt meg emlékezetünkben. Nem volt könnyű dolog olvasni a tragédiáról, néha meg kellett állnom, venni egy mély levegőt és csak úgy tudtam folytatni az olvasást.
Messzi távlatokból is megrendítő, ám ez a könyv méginkább erősítette bennem az együttérzést és megdöbbentő volt ilyen "közelről" megismerni a történetet. A merénylet, a sok hallott, a túlélők, és temérdek kérdés.
Hogyan lehet egy emberből hős? Hogyan döntünk, ha mások életéért a sajátunkat veszélybe kell, hogy sodorjuk?
Miért pont mi? Miként lehet túllépni a veszteségeken? Mit teszünk, ha tudjuk, a halál akár közelebb is lehet, mint gondoltuk?
Rengeteg kérdés, és kevés válasz. Mégis az egyik nagyon fontos kérdésre megkapjuk a választ, arra a kérdésre, hogy akik szerepelnek a "Remény babás" fényképen, miként tudták feldolgozni a történteket. És hogy milyen is ez a fénykép? A kötetből megtudod, ahogyan azt is, miként jár utána két fiatal a katasztrófáról készült kép minden apró alkotóelemének felhasználásával az aznap történteknek. Két ifjú, kik a szívemhez nőttek, és még rengeteg oldalt olvastam volna róluk.
Amikor belekezdtem ebbe a történetbe, tudtam, hogy nem szokványos életbe fogok belecsöppenni. Ezt az életet körbelengi a múlt. Kemény munka levetkőzni egy mások által ránk ragasztott szerepet. Abby, a "Remény baba", kinek sorsa már kiskorában megpecsételődött, a kezdetektől szimpatikus volt nekem. Talpraesett és határozott gondolkodásával mindenki szívébe belopná magát. Egy jelképpé tették, sokan elsírták magukat, ha meglátták. Mindig kitűnt a tömegből. Ezek után érthető, hogy Abbynek is betelik a pohár. Lehetősége nyílik egy nyarat egy közeli városban tölteni egy táborban, ahol kisgyerekekkel foglalkozik. Ám mégsem úgy alakulnak a történések, mint gondolta, hiszen felismeri őt az egyik korabeli fiú.
Noah és Abby furcsán induló kapcsolatával ismerkedhetünk meg, mialatt rájövünk, félreismerhetünk embereket. Az első benyomás sosem lehet mérvadó. A nyomozás alatt kibontakozik a köztük lévő érzelmi kapocs.
Azt hiszem, hogy nekik mindenki szurkolna, hogy találják meg életük célját és váljon valóra minden álmuk.
A könyvben végig morzsákat hagy az Írónő, hogy sejtsük mi történik a sorok között. Végig azt reméltem, minden rendben lesz. Mindannyian remélünk, még akkor is ha kicsi esély van valamire. A történet vége nem a megszokott történetzárás. Szívemhez nőttek a szereplők, megérintettek a túlélők szavai és a tudat, hogy az élet nem mindig igazságos.
Végig azt éreztem, hogy jelen vagyok, ott ülök és fogom a kezüket, hogy tudják, én mellettük vagyok. Mindenkinek kell valaki, aki támogatja, kell aki fogja a kezünket és azt mondja, minden rendben lesz, akkor is, ha erre kicsi az esély.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése