Sziasztok!
Tudtam, hogy 2020 nem olyan unalmas év lesz, mint a tavalyi, de erről még álmodni sem mertem! Végtelenül hálás vagyok az Palotás Petrának és az Álomgyár Kiadónak, hogy életemben először előolvasó lehettem.
Ha nem haragszotok meg egy pár mondatban kifejteném, hogyan is éltem meg ezt:
Egy gyönyörűen napos, vasárnap reggelen jelzett a telefonom. Mikor megláttam, hogy az Írónő írt, hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Mikor elolvastam, hogy lehetőséget kínál arra, hogy előolvasója legyek, olyan izgalom fogott el, mint mikor egy kisgyerek megkapja a hőn áhítozott játékát. Nem viccelek, vagy fél órán keresztül hatalmas vigyorral az arcomon ugráltam a lakásban. Bolondnak néztek, persze miután elmondtam, hogy mekkora lehetőséget kaptam, azonnal megértették a viselkedésemet. De nem húzom tovább az időt, jöjjön a könyv, melynek fülszövege a következő:
Nézz a függöny mögé! Vajon mit rejt a vándorcirkusz titkokkal teli világa?
1987. NDK, Drezda
Simone Goldbach, a hatvanadik születésnapja felé közeledő elhervadt díva, a több generációra visszanyúló vándorcirkusz feje és mozgatórugója egy nyári estén megsúgja a legfiatalabb lányának, hogy minden vágya egyszer kiszabadulni a szocializmus ketrecéből és a családi vállalkozás nevéhez méltóan eljutni a híres monacói cirkuszfesztiválra.
A kötéltáncos Isabel a huszonévesek lángjával égve nem ismerve lehetetlent beavatja két nővérét, Antjét és Marinát is a tervébe, hogy miként juthatnának el az ékszerdoboz-államba. A sikeres küldetésnek azonban nagy ára van.
Mekkora áldozatot kell hozniuk a fiatal artistáknak, hogy esélyük legyen a nemzetközi megmérettetésre? Sikerül-e Matthiast, a lányok jóképű bűvész bátyját is rábeszélni a kockázatos útra? Hogy kerül a képbe egy magyar testvérpár, és milyen szerepe lesz Borbálának és Gergőnek a buktatókkal teli kalandban?
Palotás Petra legújabb történetével, a Circus Monte-Carlóval egy igazi, érzelmektől fűtött kétrészes családregényt kapunk. Egy több országon átívelő históriát, amely a nyolcvanas évek semmihez sem hasonlítható hangulatával különleges világba kalauzol bennünket. Egy könyvet, amelyben a cirkusz porondján éppúgy főszerepet kap a rettegés, a szenvedély és a szemfényvesztés, mint a politikában.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ahogy elkezdtem olvasni, ugyanaz az öröm és melegség járt át, mint Palotás Petra minden könyvénél. Olyan ez az érzés, mint mikor egy régi baráttal találkozunk az utcán. Odaköszönünk, félve odasétálunk hozzá, és egy kis idő után rá kell jöjjünk, ő ugyanolyan elképesztő, mint ezelőtt, csak egy ideig elválasztott egymástól az utunk.
Klisének érzem azt a mondatot, hogy "Átéltem a történet mozzanatait.", mégis ezt tapasztaltam ezen remekmű olvasása közben. Ez valami félelmetes! Részese lettem egy világnak, mintha én is ott állnék a cirkuszi lakókocsik között és körülöttem zajlana minden. Úgy éltem meg az eseményeket, mintha személyes kapcsolatom lenne hozzájuk. Fogta a kezem a történet és nem engedett el, addig olvastam, míg el nem nyomott az álom. Néhol könnyekkel a szememben, néhol mosollyal az arcomon faltam a sorokat, egyet bizton állíthatok, ezen cselekmény (is) felér a borító szépségéhez, hacsak túl nem szárnyalja azt.
Amint kezembe vettem a könyvet, megszűnt a külvilág, csak én voltam és a vándorcirkuszosaim, akiket egytől egyig megszerettem és azóta is hiányoznak.
Hogy mit rejt ez a könyv? Nehéz megfogalmaznom.
Festői módon ragad meg egy világot, annak minden szörnyűségével, pompájával és döbbenetes mozzanatával.
Számos nehézség akadt a műben, amik kérdéseket fogalmaznak meg bennünk. Mennyire vagyunk erősek ebben a kemény világban? Mit tehetünk az igazságtalanság és elnyomás ellen? Lehetünk szabadok egy kalitkában?
A műben nem csak ezekre kaphatunk választ, hanem megismerhetjük milyen sokszínű kapcsolatokat ápolunk egymással, milyen furfangos a szerelem, mennyire fontos, hogy megválogassuk barátainkat, milyen az élet a cirkuszi függöny mögött.
Egy szóval: Kihagyhatatlan!🎪
A kötetben számos kedvenc idézetre leltem, amikből szeretnék megosztani veletek néhányat:
Az első különösen megtetszett, hiszen hasonló idézet ihlette az Instagram oldalam nevét. 💙
- A könyvek nagyon fontos részei az életünknek, az olvasó ember sosem magányos, a könyv gazdagabbá tesz, megnevettet, vagy éppen megvigasztal. De azért nem mindegy ám, hogy mit olvasunk -...
- A múlt tisztelete nélkül nem építhetünk jövőt.
- Hát nem az őrült dolgok viszik előrébb a világot?
Ha szeretnél egy olyan könyvet olvasni, amelyben köntörfalazás nélkül megismerheted régi Németország világát, a vándorcirkuszok megpróbáltatásait és az emberi kapcsolatok sokrétűségét, akkor ne hagyd ki ezt a könyvet!
Még egyszer köszönöm a bizalmat mind az Írónőtől, mind az Álomgyár Kiadótól!
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem!
Vigyázzatok magatokra, és igaz távolról, de puszillak benneteket!
⭐⭐⭐⭐⭐
Stau♡
Megjegyzések
Megjegyzés küldése