Baráth Viktória - Egy év Rómában
"Te engednél a kísértésnek, ha a boldogságod a tét?"
Sziasztok!
Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni.
Ezt azonban a kiadója nem nézi jó szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik és egy kiadható kézirattal tér vissza, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Jonathan Raymond atya személyében kap segítséget, hogy boldoguljon az idegen városban. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is létezhet kiút.
Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk mélységébe vezet minket. Egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeirőlés a minden akadályt leküzdő szerelemről.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Örömömre szolgál, hogy ennyien szavaztatok az instagram oldalamon. A szavazás nyertese az Egy év Rómában lett.
Mint ahogy azt az előzőekben írtam, ez volt az első könyvem Vikitől, és mostanra már minden könyve a polcomon csücsül.
Engedjétek meg, hogy egy kicsit meséljek az Álomgyárral való találkozásomról.
Legeslegelső könyvem a kiadótól Az Arab volt Borsa Browntól, majd jöttek Anne L Green könyvei, aztán találtam rá Baráth Viktóriára. Rengetegen ajánlották ezt a könyvet, így hát megvettem és azóta is töretlenül azt érzem, hogy remek döntés volt.
Tudnotok kell, hogy ez a könyv éppen egy nehéz időszakomban került a kezembe (szakítás, iskolai nehézségek), és mai napig úgy gondolom, ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem. Új reményt adott, és megmutatta, hogy más nem tud változtatni a mindennapjaimon, nekem kell cselekednem, és felkelni a padlóról. Együtt fejlődtem Leilával, és az ő fejlődése adott nekem reményt, hogy igenis mindent el tudok érni egyedül is. Sírtam és nevettem a könyvön, ami azóta a szívemhez nőtt, és bárkivel találkozom az elsők között van, amit ajánlok.
A szerzemény, mint a fülszövegben is olvashatjátok egy írónőről szól, aki elvesztette az ihletét különböző magánéleti és egyéb problémák miatt, ezért a kiadója elrendeli, hogy töltsön egy évet Rómában, ahonnan kézirattal kell visszatérnie. A kezdeti nehézségeken Raymond atya lendíti túl, akiben megbízható barátra tesz szert, és esélye nyílik közelebbről megismerni őt. A sok együtt töltött idő mindkét fél részéről elmélyíti a barátságot, amivel nehezen tudnak megbirkózni. Ahogy elkísérjük Leilát Rómába, megismerjük a várost, melyet a cselekmény szálai tesznek még pompázatosabbá. Az az érzelmi hullámvasút, amin keresztülvisz az út, megtanítja az olvasót, hogy mindenben van valami klassz, csak meg kell keresni. Temérdek problémán átfurakodva jutunk el a könyv végéhez. Az utolsó fejezet, melynek első felét a könyv kezdetekor megmutat az írónő számunkra, engedi, hogy magunk formáljuk olvasás közben, majd a végén ő alakítja teljessé. Ez a fejezet számomra elsőre hihetetlennek tűnt. Elolvastam még vagy ötször, és még mindig nem hittem el, egy arculcsapással ért fel és azt gondoltam: "biztosan félreértek valamit, ez nem lehet igaz!" Ám mivel nem volt SAJNOS több fejezet, kétség sem fért hozzá, így van vége a sztorinak. Viszont egy kiskapu nyitva maradt számunkra, amit én nyomban arra használtam, hogy folytassam gondolatban életük ösvényét. Napokig ők jártak a fejemben.
Összességében egy kivételes életszakaszba tekinthetünk be, amit a könyv végeztével teljesen újra kell gondolnunk. Vajon mi igaz és mi nem?
Ha olvastatok már Vikitől, akkor nem lesz nagy meglepetés, hogy kiszámíthatatlan eseményekkel találkoztok a könyveiben. Ez nála nélkülözhetetlen. Hiába sejtetek valamit, higgyétek el nekem, biztosan nem úgy lesz. Én ezért is szeretem ezeket a történeteket.♡
Ha nem olvastad még, és felkeltettem az érdeklődésed, itt az idő! Ha szereted a váratlan fordulatokkal tarkított sztorikat, akkor Baráth Viktória a te embered!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése